szakmai beszélgetés az aradi Tündéri előadásról
Ez minimál-szürreál musical. (Tapasztó Ernő)
Lehet támadni, nyugodtan. (Fekete Réka lazán a bárpultról)
Réka mindenhol ott van. (Tapasztó Ernő)
– Mi annyira szeretjük ezt az előadást, és azt
szeretnénk, hogy ti is szeressétek. (Fekete Réka)
– Ady is szerette volna. (Köllő Kata)
Az aradiak szeretik az ilyen előadásokat, megszokták a
hasonló hülyeségeket. (Tapasztó Ernő)
– A hivatalos bemutató Aradon lesz, de csak novemberben. (Tapasztó
Ernő)
– De mi lesz addig még ebből? (Köllő Kata)
– Hát Aradon szétszedik majd a házat, de nem baj, ezt már
megszokták tőlünk. (Tapasztó Ernő)
Olyanok vagyunk, mintha mindig BL-meccsre készülnénk. (Fekete
Réka)
Folyamatos agymenés: azért szeretjük ezeket a
fesztiválokat, amik messze vannak Aradtól, mert útközben van időnk megtárgyalni
mindent. (Harsányi Attila)
– Aki eljön hozzánk dolgozni, az nagyon jól érzi magát. (Tapasztó
Ernő)
– Nálunk nincsen olyan, hogy eljön hozzánk dolgozni,
Ernő. (Fekete Réka)
Bízunk benne, hogy valahol van a világban egy olyan, aki
nagyon hasonlít ránk, s nem kell beavatni, meg minden. (Harsányi egy
dramaturgról álmodik)
Éder Enikő, aki a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar
Színházban, az Aradi Kamaraszínházban és a Békéscsabai Jókai Színházban
játszik, egyszerre talán hat előadásban is... szóval ez borzalom. (Tapasztó Ernő)
A lejárt lemezes jelenet, az nem nekem, hanem Attilának
jutott ESZEMBE. (Tapasztó Ernő)
Tudjunk, hogy vannak szar előadásaink... hogy voltak. (Fekete
Réka)
Azt kéne írja a plakáton, hogy rendezte Tapasztó Ernő
80%-ban. (Tapasztó Ernő)
Jó volt az, hogy röhögtetek. (Fekete Réka)
A várakozás: intellektuális probléma. Többnyire a férfiak
várakoznak. (közös bólogatás a férfiak részéről)
Folyamatosan jár az agyunk. Főleg az Attilának. (Tapasztó
Ernő)
Tapsi Hapsi, kérsz egy sört? (Fekete Réka a
csoportterápia érdekében)
Ha egy előadásban egy jó színészt látsz, akkor az valószínűleg
abszurdot játszik. (Antal Csaba beadja az ultimátumot)
székely.bogi
