Egy hetek óta nem aludt fesztiválszervező és egy előző
fesztiválról épphogy idepottyant fesztiválíró pár perces mondatváltása egy
előadásról, miközben próbálnak egy vonalba kerülni egymással és közben
önmagukkal is
Alvatlan (miközben
hűségesen laminál) Édik ezek a váradiak, nekem most olyan jólesett ez az
előadás, így fesztiválnyitónak.
Érkező Hogy érted
ezt? Te tényleg túl sokat dolgoztál. (beleharap
a gyorsan megkent zsíroskenyerébe)
Alvatlan Engem
felfrissített az egész. (az örömét sugárzó
nagy gesztust tesz, amitől a sorrendbe rakott papírok szétröppennek. beletörődve) Nem azt láttam a színpadon, hogy néptánc, néptánc, hanem gondolatokat
fűztek egymásba, és próbálták átvinni az egészet egy más idősíkba.
Érkező (teliszájjal) Én sosem értettem a tánc-, vagy
mozgáselőadásokat, egyszerűen nem tudom őket megfejteni. (lenyeli, ami a szájában van) De most! Most épp az hiányzott, hogy ne
tudjam megfejteni. Minden mozdulat, a történet felépítése, de még a mozgások
egymásutánisága is kiszámítható volt.
Alvatlan Mire
gondolsz?
Érkező Például
arra, hogy hogyha tíz férfiember nyakába ugrik tíz tűzről pattant menyecske,
akkor biztos, hogy lassan és egyszerre a földre fogják engedni a női testeket.
Alvatlan (a papírok közül épphogy kihallatszik) Be
gonosz vagy, az egy szép kép volt.
Érkező Szép, de
acsoncsépelt.
Alvatlan És a
dalszövegek? Azok se tetszettek, ugye? (papírok
rendben, büszkén megáll az ajtóban)
Érkező Hát eleinte
nagyon sutának éreztem a szöveget. (zsíros
kezét nézi, hova törölheti. nincs lehetőség, csak a nadrág marad, annak is az
alsó szára) De végül rájöttem, hogy lehet ez izgalmas, hogy nem szépen
megírt szövegeket énekelnek, hanem néha nagyon hasonlóak a hétköznapi
beszélgetésekhez.
Alvatlan (már a folyosóról) Szerinted ez a beszélgetés
hasonlít a hétköznapihoz?
Érkező A mi
beszélgetéseink soha. (ő is utána indul)
biró.réka
