avagy
kis beszélgetés Garaczi Lászlóval, az Ovibrader atyjával, a pénisz-monológ
hátteréről és a színházról
Miért választottad az
Ovibraderhez a nemi szerepek és a szexualitás tematikát? Miért vonz a téma?
Felkérésre íródott a darab, és hát beszéltem már a TEÁ-n ezekről a Vagina-monológokról.
Gondoltam, jó lenne pénisz-monológokat is írni. Nem esik nehezemre, hogy ezzel
a témával foglalkozzak. Akár a tudományos szakirodalmat is átnézem, és kortárs
irodalomban is utána olvasok.
Van az Ovibradernek
személyes ihletése? Tudnád konkrét eseményhez, személyhez kapcsolni?
Írtam bele talált mozzanatokat, ki is találtam részleteket, használtam a
saját életemből is motívumokat. De ez mindig így szokott történni, hogy az
ember próbálja a saját világát mozgósítani, a saját emlékeit, és ehhez jön még
a fantázia és a hallott történetek.
Akár az Ovibraderben, akár
más előadásban, találkoztál olyan helyzettel, replikával, ami pont ugyanazt
adta vissza, amit te elképzeltél?
A nevetés a legbiztosabb visszajelzés a közönség részéről. Vannak olyan
pontok a darabjaimban, az Ovibraderben is, amikor lehet számítani arra, hogy a
közönség hogyan fog reagálni. De meglepetés is ért már a pályám során. Sok
bemutató alatt, amikor az addig bevált hatások nem működtek, a közönség nem úgy
reagált, ahogy számítottunk rá. Szoktunk beszélgetni a feleségemmel, aki
szintén író, és elemezgetjük egymás műveit, és beszéltük, hogy vannak a
Plazmákban olyan pillanatok, amik mindig kiváltanak bizonyos reakciót. Nem
értjük, hogy miért. Minden esetben ez egy tanulási folyamat, mivel én nem
színházi ember vagyok, hanem otthonülő. Otthon íródik a darab, emiatt nagyon
figyelem a közönséget előadások közben, hogy mi az, ami tényleg működik.
Még jobban szélesítve a
kört, nemcsak a drámáidról, hanem a prózádról is beszélve, van kedvenc
szereplőd, akit már megírtál, és miért ő?
Nehéz válaszolni. Írok egy önéletrajzi elemeken alapuló regénysorozatot, és
van egy visszatérő figura, akit tulajdonképpen magamról formáltam, illetve sok
tulajdonságom és fordulat az életemből benne is meg van. De nem mondanám, hogy
a kedvencem. Minden író végülis saját magát próbája megírni, körüljárni,
megérteni. Meg az Ovibraderben is van egy anyafigura, akire ruháztam bizonyos
tulajdonságokat az édesanyámról, mert nekem is nagyon erős a viszonyom az
édesanyámmal, nyilvánvalóan ez is közrejátszott. De kedvencem nincs.
Van kedvenc visszajelzésed,
nem feltétlenül kritika, ami kellemesen meglepett?
Nekem az a legjobb visszajelzés, mint például ami volt a tegnapi. Itt volt
csomó ember, és nevettek, jól érezték magukat. Ha azt mondja valaki, hogy olvastam
a könyved, és nagyon tetszik, természetesem annak is örülök, de ezt nagyon
sokszor hallom. Egy ilyen közösségi élmény sokkal nagyobb sikerélmény. Sokkal
erősebben hat, mint egy-egy levél, hogy „Garaczi úr, olvastam a könyvét, és
nagyszerű”. Mivel mondtam, hogy inkább otthon ülő-író ember vagyok, szóval a
színházban kapott visszajelzés a legkellemesebb.
Mi a legrosszabb mondat,
amit leírtál?
Nem írtam egy rossz mondatot sem. Illetve sok rossz mondatot leírtam, de
remélhetőleg kihúztam.
kolozsvári.alida
