A porondon várakozás.
Várakozás, de mire? Egy már-már szakrális tér, melyet körülveszünk, vagy körbe ülünk,
ha úgy tetszik. Előttem a földön egy újság, benne olvasom: „Remedii naturale
pentru pistrui”. Tudom, jobb helyet nem is találhattam volna.
Három bohóc, két
férfi és egy nő, vagy három nő, vagy talán ez egyáltalán nem is fontos. Három
alak a múltból, közös múlttal, de mégis különbözővel. Emlékek, melyekre
mindenki másképp emlékszik. Úgy, ahogy ő éppen emlékezni akar. Milyen ismerős
is ez. Kopott, ereklyeként tisztelt bohóckellékek, ruhadarabok, kinőtt
balerinajelmez, amit sosem tudnak levetkőzni. Ezek sokat elárulnak róluk. Sok
bőrönd. Bőröndök, amikben magukkal cipelik múltjukat és talán jövőjüket is. Apró,
finom dolgok, gesztusok, egy csengettyű, egy szemüveg (a bohóc látása is
romlik!), egy (vagy több) konyakosüveg, meditációs légző gyakorlatok,
szétguruló színes labdák, egymás felismerése a púderes tükörben. Kedvesség,
versengés, civakodás, bizonyítás, kifogások, csel, átverés, remény és hit. Most
minden rossz, a cirkusz nem a régi már, de fell kell támadnia, ők legalábbis
ebben hisznek. Játék. Árnyjáték, bábjáték, színjáték, labdajáték, arcjáték,
csapatjáték, szomorújáték, gyermekjáték, szójáték. Játék egymással, saját magukkal,
velünk, a világgal, az élettel, a halállal, mindennel.
gál.bogi
