A dráMA második napján a Lovasok című
előadás után találkozhattunk a dráma írójával, Adorján Viktorral, és a Lovasok rendezőjével,
Hatházi Andrással.
Kíváncsian vártuk, hogy a szerző
milyennek élte meg alkotását egy más elképzelésben, egy színpadi környezetben.
Végül megtudtuk, hogy teljes mértékben elégedett volt a „kivitelezéssel”. Habár
az előadás világa más, mint a drámáé.
Egy kisebb elmélkedés után Csurulya
Csongor rájött, hogy ideje lenne a dráma írójának bemutatni a rendezőt: „bemutatom
a rendezőt az írónak, s fordítva.”
Ezután Hatházi András mesélt az alkotói
munkáról, ahol megtudhattuk, hogy a rendezésre való felkérés elvállalásakor leginkább
az alkotói hiúság ösztönözte:
„Nagyon haragudtam magamra, amiért
elfogadtam a felkérést. Haragudtam a színházra, az egész Székelyföldre, a
szerzőre. Egyedül Tomcsa Sándorra nem.” Megtudhattuk, hogy a rendező kedvenc
együttese, a Tiger Lillies inspirálta az előadás hangulatát, amely magában
hordozta a cirkuszok világának a könnyedségét mind a zenében, mind pedig a
játékban. A bolhacirkusz összevisszasága, a bibliai apokaliptikus részek és
misztériumjátékok hangulata fellelhető az előadás egészében, hallatszott el a
szakmain. A jogdíjakról Hatházi András e-mailen egyeztetett a Tiger Lillies
frontemberével, majd bedobta a poént, hogy az anyagi része a színházra maradt.
Szűcs Katalin a mások által megvilágított
pozitív részek mellett, mint negatív oldal a hangképzésbeli problémákat említette.
Annak ellenére, hogy a beszédtechnikai részek fejtörést okoztak, fontosnak
tartotta azt, hogy a nézők mégis kitartottak és megfejtették az érthetetlen
részeket. „Nekem az előadás vége szájbarágósnak tűnt. Túlságosan egyértelmű
volt.” „Nekünk ez kell.” – válaszolta beletörődve Nagy Pál.
Több színész is megjegyezte, hogy a
nézők szeretik ezt az előadást, amely Jókhim szerepének is köszönhető, mivel ő egyaránt
képviseli a színpadot, és a nézőket is. Mondhatnánk azt is, hogy nézőként
kezdi, színészként folytatja, majd bohócként fejezi be szerepét.
Varga Anikó szerint a videóban
megjelenő torz, vagy adott esetben szép arcok megmutathatták az emberi
sokszínűséget, amely az előadásnak a lényegi üzenetét emelte ki.
Köllő Katalin szerint az előadás
beavatás szerű aspektusa is megtörténik abban a pillanatban, amikor a néző
színésszé válik. Példaként fel is hozza:
gyönyörű pillanata volt az előadásnak, amikor Marinka Jókhim után fut, és végül
sikerül visszahoznia a színpadra.
A szakmai beszélgetés végét a vacsora
sürgette, sietni kellett zárás előtt, habár lett volna még amiről beszélni. Egy
igazán tartalmas napunk-esténk volt.
sándor.orsolya
