találkozás
Székely Csaba drámaíróval
kérdez:
Köllő Katalin
(rögtön az
elején)
a bátorságról:
Volt rizikó a
színrevitelben, a megírásban? Kellett hozzá bátorság?
A Yorick Studiótól megszokhattuk már, hogy kortárs, hogy
vitatható előadásokat visz színre. Egy kőszínház részéről bátorság, hogy
kellett ez az előadás. Írás közben eszembe jut, hogy vajon nem fogok megsérteni
valakit? Nem akarok szándékosan bántani, de van akinek bántó lehet.
a humorról:
A humor nem letompítás. Képzeljük el a közönséget,
mint egy sütőt. A humor a kesztyűs kéz, aki betolja a tálcát. Milyen szép
hasonlatot mondtam:)
a reflektorfényről:
Nehéz elviselni
azt, ami téged egy ideje körülvesz?
Nem változott semmi. Ugyanúgy felkelek, megfürdetem
a gyereket, csak sokan kérnek interjút. Ezt már eleve nem szerettem, főleg ezen
a trónuson. (jól beültettük oda)
a váltásról:
Nem szeretem ismételni magam. Úgy éreztem most kell
a váltás. Vitéz Mihály, Alkésztisz és most egy zenés dráma van folyamatban...
Szilveszterig kell elkészüljön.
az írói nehézségekről:
Rengeteg filmet készítenek arról, hogy egy író nem
tud írni. Aztán bekövetkezik a csoda. Én is arra várok, hogy megtörténjen a
csoda.
az ihletről:
Ez (a zenés dráma) egy kisvárosi történet, de nem a
saját életemből ihletődöm. Nem olyan vagyok, mint a szereplőim. Legalábbis
remélem.
Sorin Militaruról:
Ültünk a kocsmában. Rájött, hogy nem tud írni, ez
nagyon jó, én még nem jöttem rá! Szóval rájött, hogy mindenki sorinmilitaruként
beszél. Elmondta, mit szeretne és én megírtam. Ha valakinek nem tetszik az
Alkésztisz az a Sorin Militaru hibája. Ha jó, az az én érdemem.:)
a Vitéz Mihályról:
Eredetileg Mihai Viteazuról és a székelyekről
akartam írni. De ez túl sok kutatást igényelt volna, így csak Mihai Viteazu
lett. Ez az első olyan színapdra írt művem, ami nem adható elő színpadon. A
megírás első fele abból állt, hogy szereplőket húztam ki, 50-60 szereplő volt,
aztán szerepösszevonások történtek, és még így is sokan maradtak.
a britt sikerről:
A rádiójáték (Szeretik a banánt, elvtársak?)
rendezője győzött meg, hogy elmenjek. Lehet valamit sejtett. Két angol anyanyelvű
íróval szemben nem sok esélyt éreztem a győzelemre, ezért köszönő beszéddel sem
készültem. Improvizáltam valamit.
Mindenki valami
vicceset szokott mondani, te mondtál valami ilyet?
Annyira volt vicces, hogy azt mondtam, ha ez a csoda
bekövetkezett, hogy megnyertem, akkor az állófogadásról, amikor kimegyünk,
talán a vízből is bor lesz.
a megjelenésről:
Nem szoktam triplaszaltózni csak azért, hogy valahol
megjelenlek. A legfontosabb az, hogy színpadra kerüljön, és jól.
Abáról, a társról:
Ez olyan, mint egy együttesben játszani. Ha a tagok
cserélődnek, nincs meg a biztonság. De így, hogy mindig ott ül a dobos...
a világ románjairól:
Elég ismert
román körökben is, volt román részről visszajelzés?
Annyira nem ismert, hogy a világ románjai ismerjék.
De vártam rá, hogy hátha valaki félig agyonver engem. Ezt írók nem szokták
vállalni, és színházak sem.
Bányavízről:
Mi lesz a
harmadik résszel, Aba?
Keressük a kulcsot hozzá! (Sebestyén Aba)
a szezői izgalomról:
Szerencse, hogy a körmeim visszanőnek....
Gyergyóról:
Gyergyóban az előadáson mindenki vérzett. Olyan volt,
mint egy Keresztes Attila rendezés.
a Banán fordításáról:
Írta Székely
Csaba, fordította Saszet Ágnes. Hogy lett ez közös gyerek?
Kiröppent a fészekből. Nem szeretem az utómunkákat,
pepecselni. Ezt nem éreztem egy új alkotási munkának, egyhelyben topogásnak
éreztem.
a negatív kritikáról:
Ha negatív
kritika érne, hogyan érintene?
Nem kell feltételes módban beszélni, már érintett.
Néhányszor visszarándítottak, amikor megpróbáltam a marosba ugrani. Csak az
zavar igazán, amikor valamit nagyon szétszednek, az tönkre tud tenni.
az aktuálpolitikáról:
Aktuálpolitikával nem tudok megfelelő módon bánni.
Nem ez az, ami megihlet.
a Bányavirágról:
Mi lesz azzal,
aki nem látta az első részt és most megnézi a másodikat?
(néző)
Semmi. Nem folytatásos. Olyan, mint a Dr. House! (Csurulya
Csongor)
gál.bogi
